Jelenlegi környezetünk az emberek nagy csoportja számára jelentős számú akadályt tartalmaz, azaz nem akadálymentes. Az akadályokkal teli környezet használatával küszködnek az idősek, a betegek, a gyerekek, az egészségkárosodással élők, de még a kisgyermekekkel közlekedők is.
A cél az akadályok számának csökkentése, az egyéni különbségek figyelembe vétele, ezáltal olyan akadálymentes környezet megteremtése, amely a fogyatékkal élő személyek környezethasználati lehetőségeit is figyelembe veszi, és mindenki számára kényelmesebb és biztonságosabb használatot tesz lehetővé, ebben segít az akadálymentesítés.
Az akadályok nélküli környezet megvalósítását (az akadálymentesítést) ma már több jogszabály is segíti, köztük elsősorban:
- az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv., továbbá
- a településrendezési és építési követelményekről szőlő 253/1997. (XII.20.) Kormányrendelet (OTÉK) követelményei.
Az akadálymentesítés olyan tudatos tevékenységek összefoglaló neve, melyek a különféle (fizikai, érzékszervi vagy értelmi) fogyatékossággal élők számára igyekszik olyan körülményeket biztosítani, amelyek lehetővé teszik számukra minden olyan tevékenység elvégzését, amelyben akadályoztatva vannak.
Az akadálymentesítés, illetve az akadálymentes tervezés kiindulópontja tehát a különleges igények (fogyatékossággal élő személyek szükségletei) kielégítésének szempontja speciális eszközök, berendezések, műszaki megoldások alkalmazásával. Az ilyen tervezés gyakorlásával az épületek tervezésénél figyelembe vett használói kör bővül a fogyatékos személyekkel, ugyanakkor ezáltal olyan létesítmények jönnek létre, amelyek más használóknak is kényelmesebbek, biztonságosabbak, azaz akadálymentesek.
Az akadálymentesítéshez, illetve az akadálymentes tervezéshez nyújtanak segítségek a környezettervező rehabilitációs szakértők, rehabilitációs szakmérnökök.
